Elhatározások.

Sziasztok! Itt vagyok, semmi ok az aggodalomra nincs újabb hónapokra való eltűnés, viszont ez egy nem túl hosszú rész, de a közeljövőben jön majd a következő. Ne haragudjatok, de mostanában ennyit tudok egyszerre összehozni ennyi idő alatt, de azért igyekszem az eredeti hosszúsághoz visszatérni. :) Addig is jó olvasást! :*

Balázs szemszöge

Nem tudom, hogy Petra, hogy tehette ezt velem. Azt hittem, hogy szeret csak mérges rám, de ezek szerint végig inkább Márkot szerette. Nem hiszem el! Tudta, hogy oda fogok menni hisz megbeszéltük, ott találkozunk. Valószínűleg direkt rendezte így, hogy meglássam őket és végre lekopjak. Mindegy valahogy megleszek. Lekapom a ruháimat és beállok a forró víz alá és csak engedem és engedem.

Nem tudom mennyi idővel később, de a víz már kihűlt, amikor valaki kopogtat az ajtón. Elzárom a vizet, magamra tekerek egy törülközőt és kitárom a meglepődött anya előtt az ajtót. Gondolom észrevehette a kisírt szemeimet, mert eléggé riadtnak tűnik. Megtörlöm a szemeimet és elsétálok mellette be a szobámba. Szerencsére nem jön utánam. Legalábbis nem egyből. Két órával később bedugja a fejét az ajtómon és megkérdez, hogy zavar-e, ha bejön. Megrázom a fejemet ő pedig letelepedik mellém az ágyamra. Mióta kijöttem a zuhanyzóból azóta ott ülök és csak gondolkodom.

- Nem tudom mi a baj kicsim, de ha szeretnéd áthívhatod Petrát. ha a szülei megengedik még itt is aludhat. - dörzsöli meg anya a vállamat. - De persze, csak nyitott ajtónál.

- Kösz anya, de szakítottunk. - mondom ki egyszerűen. Neki pedig leesik az álla, már csak az hiányolom, hogy halljam koppanni a padlón.

- Mi történt?

- Nem szeretnék beszélni róla, de megkérhetlek, hogy most menj ki? - fordulok felé nagy szemekkel.

Nem válaszol, csak bólint egyet és lassan kisétál a szobából, de a szemem sarkából látom, hogy az ajtóból vet még rám egy aggódó pillantást, mielőtt becsukja maga mögött az ajtót.

Ledőlök az ágyamra és csak, hallgatom sorra a zenéket a telefonomon. Gondolkodom. Petra nem érdemli meg, hogy lássa mennyire összetörtem a szakítás miatt. Összejövök Virággal, mert még, ha nem is szeretett az biztos idegesítené. Lássa csak, hogy nélküle sem áll meg a világ. Ne szórakozzon velem, mikor még én engedtem. Elegem van belőle!

Petra szemszöge

Az első pillanatban csak állok ott teljesen ledöbbenve. Arra sem reagálok semmit, mikor Balázs majdnem sírva elrohan mellettem. Egyszerűen, csak lefagyok. Márk nem tehette ezt velem. Mondtam neki, hogy Balázsra várok és erre ő csak megcsókolt. Mire ellöktem magamtól Balázs már csak ott állt és nézett. Tudtam, hogy ezt nem fogom egy könnyen rendbe hozni. Balázs sírt! Soha nem szokott sírni. Biztos, hogy nem fog visszafogadni és, amikor ez ténylegesen eljut a tudatomig kifakadok és Márk felé fordulok.

- Nem hiszel el te szemét! - lökök egyet rajta, miközben patakoznak a könnyek az arcomon. - Tudtad, hogy jön!

- Figyelj Petra, ő nem elég jó hozzád! - tartja fel védekezően a kezét, de nem tagad semmit.

- Ne te döntsd el, hogy ki elég jó nekem te... - már emelném a karom, hogy bemossak neki egyet, mikor egy kéz szorítását érzem a csuklóm körül, mire annyira ideges leszek, hogy a kéz tulajdonosának is behúznék egyet, de a másik karomat is elkapja. Amikor kitisztul a látásom veszem észre, hogy Dávid az a halálra rémült Ritával az oldalán.

Nem vagyok többé dühös csak elkezdek sírni. Dávid magához szorít és csak ölelve tart.

- Nem tudom mit csináltál vele te paraszt, de ennek itt nincs vége. A szerencséd az, hogy itt a két lány. - Hallom a hangjában a tiszta fenyegetést és a komolyságot. Márk is érezheti, mert se szó se beszéd lelép és magunkra hagy.

Nem kérdeznek semmit, csak hazakísérnek egészen fel a szobámig. Szerencsére a szüleim még dolgoznak és nem látnak így.

Amikor leülünk az ágyamra, csak akkor kezdenek bele a kérdezősködésbe.

- Mi történt? - kérdezi Rita még mindig ijedten.

- Márk megcsókolt, direkt úgy, hogy Balázs lássa. Már biztos szakítottunk.

- Megölöm azt a szemetet. - mondja dühösen Dávid, aztán ellágyul a tekintete. - Akarod, hogy beszéljek Balázzsal?

- Nem hiszem, hogy az segítene a helyzeten. - szipogok.

Megkérem őket, hogy hagyjanak magamra és a péntek estémet meg az egész hétvégémet sírással töltöm.

Hétfő reggel nem nagyon vesződöm azzal, hogy hogyan nézek ki, csak összegumizom a hajam felkapok valami ruhát és rohanok a suliba, hogy beszélhessek Balázzsal. Próbáltam többször is hívni, de nem vette fel.

Arra a látványra ami a teremben fogad nem igazán voltam felkészülve. Virág Balázs ölében ül és csókolóznak.

A csók.

Sziasztok! Tudom, hogy nemrég volt egy rész, de gondoltam, hogy mivel az nem túl hosszú és ez sem, ezért a kettő kiad egyet. :) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Balázs szemszöge

Hamar feladom az ötletemet, hogy én majd jól elalszom délután négykor. Magamba roskadva ülök az ágyamon és nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy Petra végre megint velem legyen.

A legjobb talán az lenne, ha rá tudnám döbbenteni, hogy nem csak nekem hiányzik ő, hanem én is neki, már ha ez még így van. Lehet, hogy most már jobban szórakozik Márkkal és rám nincs is szüksége. Ki tudja lehet, hogy már Márkot szereti, abból ítélve, ahogyan Márk kacsintgat rám. Ahogy ezen gondolkodom egyre idegesebb leszek és eszembe jut egy ötlet, és egyből a kezembe kapom a telefonomat, hogy felhívjam Virágot. Még év elején próbálkozott nálam párszor, de nem érdekelt, most viszont remekül jöhet.

 " Halló? " - szól bele kételkedve a telefonba.

 " Szia! Én vagyok Balázs! " - mondom kedves, és megnyugtató hangon.

 " Szia! "

 " Arra gondoltam, hogy nem-e lenne kedved átjönni és megnézni egy filmet? A szüleim nincsenek itthon én pedig unatkozom. " - kicsit talán még túl is játszom a szomorú hanggal, de beválik.

 " Persze! "  - és már bontja is a vonalat, én pedig vigyorogva ejtem az ágyra a telefonomat.

Petra szemszöge

Másnap reggel a suliban az első amit meglátok, mikor belépek a terem ajtaján az együtt nevetgélő Virág és Balázs. Felfordul a gyomrom tőlük komolyan. Balázs tudja, hogy mennyire nem szeretem Virágot, de mégis pont vele kell lennie. Ráadásul eddig mindig azt mondta, hogy egy idegesítő lány és örül, ha nincsen a közelében. Miközben idegesen ledobom a cuccomat a padra látom, hogy Balázs feláll és mosolyogva kisétál a teremből.

Rögtön utána Rita és Dávid lép be az ajtón kézen fogva. Eléggé jókedvűek úgy veszem észre a mosolyukból.

- Sziasztok! Mire fel a nagy öröm? - kedvesen és érdeklődően kérdezem, hogy leplezzem vele a saját rossz kedvem.

- Ma még nem kötött belénk Virág meg a csicskásai sem. - mondja Dávid, miközben leülnek az előttem lévő padba és hátrafordulnak hozzám. Ez azóta így megy mióta itt van Dávid. Ők egymás mellet ülnek és mi is Balázzsal. Erről eszembe jut a tegnap este és kicsúszik a számon.

- Persze, mert Virágot jobban lefoglalja, hogy az én barátomnál nézzen filmet este. - csapok mérgesen az asztalra, mire Ritáék tátott szájjal néznek rám.

- Mi?

- Nem néztétek tegnap este a facebookot?

- Nem. - felelik szinkronban.

- Virág Balázséknál volt és filmeztek. A kis ribanc. - nem szoktam így beszélni, de most nagyon mérges vagyok és egyszerűen nem hiszem el, hogy Balázs ezt csinálja velem.

Szerencsére nincs idejük reagálni a kirohanásomra, mert közben becsengetnek és Balázs becsusszan mellém a helyére, de közben még csak rám sem néz, csak Virág felé bambul és idiótán mosolyog rá. Na jó máskor ezt a mosolyát édesnek mondanám, de a szemét most nem érdemli meg.

- Jót filmeztetek? - bököm meg a karját egy tollal.

- Igen, köszi a kérdést. - egy gúnyos vigyor. Ennyit kapok.

- Akkor most szakítasz velem?

- Te szakítottál velem, sajnálom.

- Én nem..

- Jaj Petra, te nem. Persze, csak amikor kérdezlek róla, hogy mi a baj nem mondod el.

- Balázs - már könyörgőre veszem a figurát

Már nem válaszol, mert bejön a tanárnő.

Balázs szemszöge.

Nem értem, hogy miért csinálja, most ezt velem. Én próbálkoztam, hogy helyre hozzuk, de ő nem akarta és én egy hónapig próbálkoztam ő pedig azt várja, hogy egyből minden oké lesz, de még csak el sem mondja, hogy mi a baj. Az órát idegbajosan ülöm végig utálom, hogy ez lett velünk. Utálom, hogy nem tudtuk megbeszélni és utálom, hogy még most is ennyire hiányzik és ugranék az első szavára. Utálom, hogy nem akarom ezt csinálni vele és azt utálom a legjobban, hogy ennyire odáig vagyok érte és szeretem. Amikor végre eljön a kicsöngetés felé fordulok.

- Beszélnünk kellene - mondom komolyan, mire ő könnyes szemmel bólint. - Suli után beülünk valahova, várj meg a kapuban.

- Oké - kicsit szipog, mire végigsimítok a karján ő pedig lehajtja a fejét.

Alig bírom ki, hogy vége legyen a napnak és mikor az utolsó órámról kicsöngetnek ami nem közös vele sajnos már rohanok is le a bejárathoz, de amilyen látvány ott fogad, most nekem lábad könnybe a szemem. Márk és Petra csókolóznak. Csak megállok ott ahol vagyok és bámulom őket, mikor Petra elszakad Márktól pont rám néz és látszik az arcán a döbbenet és a rettegés. Én pedig érzem, hogy a forró könnycseppek folynak végig az arcomon, le a nyakamra és a pólómra. Ez már tényleg sok nekem. Csak elrohanok mellettük. 

Szakítás?

Sziasztok! Nem is tudom, hogyan kérjek bocsánatot, de egyszerűen mostanában úgy érzem, hogy nem megy nekem az írás, vagy én nem tudom, de ahányszor belekezdek sose tetszik annyira, hogy azt megosszam veletek. Mindegy most hoztam egy fejezetet, hogy, ha még van itt érdeklődő aki olvasná akkor megpróbálom összeszedni magamat és folytatni. Remélem fog tetszeni nektek! ( Ha még vagyok. ) Jó olvasást! :)

Balázs szemszöge

Brigi. Már nagyon régóta eszembe sem jutott. Nem kevés munkámba került a továbblépés. Két éve volt egy barátnőm, jobban mondva az első barátnőm. Szép volt, lázadó és drogos, mint később kiderült. Amikor összejöttünk azt hittem, hogy megfogtam az Isten lábát vele és milyen fasza csávó vagyok, hogy ilyen barátnőm van. Nem tartott sok ideig még tényleg bele is szerettem, de akkor kezdődtek a gondok. Egyik éjjel megjelent a házunknál teljesen el volt ázva azt se tudta mit beszél, próbált megkérni, hogy menjünk fel a szobámba, de nem akartam, hogy a szüleim így lássák először a barátnőmet. Akkor este összevesztünk és otthagyott. Nem is láttam két hétig. Ideges voltam magamra, a szüleimre és tulajdonképpen mindenkire, de Brigi végül felhívott és kibékültünk akkor megfogadtam magamnak, hogy nem érdekel mit csinál, ezen túl együtt fogom vele csinálni. Jött az utolsó kritikus négy hónap. Elkezdtem bulizni, inni, cigizni és mindenfélét kipróbáltam, azóta van egy „B” betű a csípőmre tetoválva. A szüleim kiakadtak, mert közben megismerték őt és rájöttek, hogy miatta kezdtem el mindent és akkoriban rengeteget veszekedtünk, nem hallgattam rájuk nem érdekelt mit mondtak. Az utolsó estén Brigit megláttam egy másik sráccal csókolózni. Odamentem hozzá és elkezdtem vele ordibálni, hogy mégis mit képzel magáról. Elkezdett sírni, hogy ő teljesen részeg és nem akarta, de ez akkor engem nem érdekelt gyalog elindultam haza. Mivel rohadt messze voltunk felhívtam apát, hogy jöjjön értem, mit mondhatnék biztos nagyon örült nekem hajnal háromkor, de mivel hónapok óta akkor beszéltem vele először egyből ugrott és jött értem. Másnap, mikor átmentem Brigiékhez, hogy kibéküljünk, mert lenyugodtam, a lejesen szétcsúszott anyja nyitott ajtót. A szemei ki voltak sírva és borzasztóan nézett ki. Megkérdeztem, hogy merre van a lánya és akkor elmondta, hogy tegnap éjjel még én otthon aludtam az ágyamban Brigi részegen beült valami barom mellé a kocsiba és nekimentek egy fának. Mindketten meghaltak.  Magamat hibáztattam, hogy eljöttem és otthagytam őt egyedül, hetekig sírtam és nem voltam hajlandó enni meg semmi. Kórházba kerültem és anyáék teljesen ki voltak akadva elvittek egy dokihoz akihez utáltam járni, de végül jobban lettem és a suliban az utolsó évemet normálisan tudtam tölteni akkor lett újra barátnőm, akit nem szerettem igazán csak azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy már rendben vagyok. Nehéz volt így elkezdeni a középiskolát Márk volt az egyetlen akiben megbíztam és jól megvoltunk és most már beszélő viszonyban sem vagyunk egymással.

-          Jól vagy fiam?  - zökkent vissza apa.

-          Igen, tudom, hogy hasonlít rá, de Petra nem ő és ezt én is tudom. Nem azért vagyok vele. – zárom le a témát és csak bámulok kifelé az ablakon.

Nem igazán örülök ennek a közös vacsorának. Nem akarom, hogy apa véletlenül elszólja magát, vagy ilyesmi, pont amikor erre gondolok elkezd rezegni a telefonom. Egy sms Petrától. Nem jó nekik a vacsora. Hála Istennek.

1 hónappal később

A tél már kimenőben van, így Február elején. Szerencsére az a közös vacsora még mindig tolódik, de mostanában Petra mintha másképp viselkedne velem. Alig beszélünk és azt is jobbára csak az iskolában vagy telefonon esetleg néha még neten. Programokat is csomót szervez úgy, hogy hármasban mennek Ritával és Dáviddal és engem kihagytak. Próbáltam kérdezni tőle, hogy mi baja van, de nem akarta elmondani, ezért én is kicsit távolságtartóbb lettem és ez odáig fajult, hogy nem együtt jártunk reggelente iskolába és a suliban is alig beszéltünk. Dávid már aggódott is, de amikor kérdezte, hogy mi a baj nem tudtam neki mit mondani. Petra pedig egyre többet és többet lógott Márkkal, aki nagyképű mosolyokat küldött felém, mintha nyert volna vagy nem is tudom. Mekkora egy pöcs lett.

Már nem bírtam egyik nap, hogy nem szól hozzám. Hiányzott, és majdnem beleőrültem annyira. Kifelé sétált az iskolából, mikor utolértem.

-          Mi most akkor szakítottunk? – kérdezem kicsit hisztérikusan.

-          Nem tudom Balázs, szerinted? – kérdez vissza mérgesen.

-          Te nem tudod? Egyszerűen elkezdesz elhagyni és még csak el sem mondod, hogy miért! – kiabálom, nem tehetek róla, de nagyon mérges és megbántott vagyok.

-          Én nem hagytalak el, te titkolózol előttem.

-          Persze, nem kezdtél el elhagyni, de egyfolytában Márkkal vagy.

-          Mert ő legalább kedves velem, és nem egy paraszt. – Valahol mélyen tudom, hogy nem gondolja komolyan, csak mérges, de mintha csak egy kést döftek volna belém.

-          Jó akkor a paraszt most lelép. Nem akarlak zavarni. – sétálok el mellette egy gúnyos mosollyal.

Visszanézve látom, hogy beharapta az alsó ajkát, és ez nála azt jelenti, hogy aggódik. Megérkezik mellé Rita és Dávid. Látom, hogy kérdezgetik őt, de csak a fejét rázza. Remek egyedül maradtam. Felszállok a buszra és otthon csak ledobom a cuccaim és beállok a forró zuhany alá, és mikor végzek lefekszem aludni, most nem érdekel semmi.

Petra szemszöge

Balázs elsétál és már nyoma sincs rajta a szomorúságnak és a dühnek, egyszerűen csak a gúny áradt belőle. Nem akartam azt mondani, amit mondtam, de nem hiszem el, hogy nem hozta fel még ezek után se a volt barátnőjét, inkább titkolózik előttem és, ha nem akarja elmondani akkor nem bízik meg bennem, ha pedig nem bízik akkor ez nem szerelem és végképp nem egy jó kapcsolat. Próbáltam neki időt adni, de nekem rosszul esik, ha titkolóznak előttem, talán ezt nem bírom elviselni a legjobban.

-          Mi történt? Ugye nem szakítottatok? – kérdezi ijedten Rita, aki megjelent mellettem időközben Dáviddal együtt.

-          Nem tudom, de erről most nem akarok beszélni. Veletek mi van? Virág még mindig rá van állva Dávidra? – mosolyodom el halványan.

-          Oh, de még hogy, és állandóan beszólogat a hajamra meg mindenemre. – mondja Rita és elég ideges a hangja, mire Dávid átöleli.

-          Én imádom a hajad, azt a csajt pedig elviselni is nehezen bírom. – mondja békítőleg.

-          Bocs srácok, de ma inkább egyedül mennék haza. – mondom kis mosollyal a  számon.

Nem is várom meg, hogy válaszoljanak, csak elindulok a házunk felé. Nem bírom nézni, hogy ők milyen jól megvannak. Nem mintha nem örülnék nekik, de egyszerűen nehéz most ezt néznem. Amikor hazaérek, átöltözöm és a szokásos dolgot csinálom mióta nem vagyunk jóban Balázzsal. Megnézem  Facebook profilját, eddig ez kis nyugalommal töltött el, még mindig kint van, hogy kapcsolatban velem, de ma meglátok valamit amitől könnyek gyűlnek a szememben.

„Jó ötlet volt ez a filmnézés – Virág Bata itt: Balázséknál”

Kommentek: Nem gondoltam ,hogy ennyire fogsz félni! :D – Szalai Balázs

Idegesen lecsapom a gépem tetejét és befekszem az ágyamba. Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálta!

Szülők.

Sziasztok! Eredetileg ma még nem terveztem feltenni részt, de eszembe jutott, hogy holnap nem biztos, hogy lesz időm írni, ezért ma felrakom a fél fejezetet ami már nagyjából kész volt eddig. Nem akartam, hogy teljesen rész nélkül maradjatok, ha esetleg mégis lesz időm holnap írni akkor jön a másik fele is. :) Jó olvasást! ( A vége miatt ne öljetek meg! :) )

- Khm.. Gyere be, anya! - köhög idegesen és elpirulva Balázs, mire megengedek magamnak egy ki mosolyt még a helyzet ellenére is.

Anyukája mosolyogva nyit be az ajtón. Elképesztően szép nő, de egyedül csak a hajszíne hasonlít Balázséra, különben teljesen másképpen néznek ki. Az anyukája az a tipikus aranyszőke és zöldszemű szép nő. A kedves mosoly annak ellenére is megmarad az arcán, hogy nem számított egy lányra a fia szobájában, azért egy kicsit a szemén észre lehet venni a zavartságot, de ezen egy cseppet sem csodálkozom.

- Ki a kislány? - a hangja is ugyan olyan kedves, mint az arca.

- Anya, ő Petra. Petra, ő itt az édesanyám Eszter.

- Szia kedvesem. Balázs másról sem beszél a telefonon, csak rólad. El tudod képzelni mennyire kíváncsi voltam már rád. - Mondja hevesen és, miközben beszél odalép hozzám és szorosan megölel. Először annyira meglep a gesztus, hogy elfelejtem viszonozni, de ahogy észbe kapok rögtön vissza is ölelem. Eszter válla felett látom, hogy Balázs idegesen toporog és kissé kínosan érzi magát az anyukája miatt. - Gábor! Gyere fel! - kiabál le Eszter, mikor végre valahára elenged.

Pár pillanat múlva egy idősebb férfi jelenik meg Balázs szobájának az ajtajában. Most már értem kire is hasonlít Balázs. Az apukája magas sportos alkatú, barna szemű férfi. Kiköpött mása Balázsnak kivéve persze a hajukat, ami az apukájának olyan mélybarna, mint a szeme. Gábor is ugyan olyan kedvesen viselkedik, mint a felesége, de szerencsére ő nem rohan le egy hirtelen öleléssel amire nem igazán tudom, hogy hogy reagálnék.

- Ugye milyen aranyos kislány? - néz rá Eszter a férjére.

- Igen. Szerencsére nem olyan, mint az előző barátnőd fiam! - szemrehányóan néz Balázsra aki kicsit lehajtja a fejét, mintha igazat adna az apjának. Erről majd később megkérdezem, hogy mi volt a baj az előző barátnőjével.

- Mit szólnál hozzá Petra, ha jövő hétvégén nálunk vacsoráznátok a szüleiddel? - kérdezi az anyukája és az apukája pedig helyeslően bólogat.

- Persze. Megkérdezem a szüleimet, jó lenne! - mondom kedvesen és magamat meglepve őszintén is. Jól érzem magamat a tárasságukban még a kicsit őrült anyukáját is kedvelem. Már annyira "rémtörténetet" hallottam arról, hogy a fiús anyukák sokkal jobban féltik a gyereküket és soha nem jönnek ki jól a barátnőikkel, és fiatalabb koromban rettegtem attól, hogy esetleg lesz egy barátom és a szülei utálni fognak és majd teperhetek azért, hogy elfogadjanak, mert akárki tarthat hülyének, de szerintem nagyon is fontos, hogy jól kijöjjek a barátom szüleivel, szerintem ez így normális és a legjobb mindenkinek.

Még párszor megölelget aztán Gáborral a nyomában elhagyják Balázs szobáját és becsukják az ajtót maguk mögött. Balázs egy fáradt sóhaj kíséretében levágódik az ágyára, majd kis hezitálás után mellé fekszem és hozzábújok, ő pedig átölel és a hajamba puszil.

- Egyik barátnőmet sem kedvelték eddig. Annyira izgultam, hogy veled jól kijöjjenek, bár gondolhattam volna, hogy őket s ugyan úgy lenyűgözöd egy szó nélkül, mint ahogyan engem is. - Mosolyog le rám szeretetteljesen, mire görcsbe rándul a hasam és érzem, hogy még a fülem is elvörösödött.

-Tényleg lenyűgöztelek? - szégyenlősen és halkan kérdezem meg, de ő nem is válaszol csak megcsókol és közben szorosan ölel az egyik kezével a másikkal pedig a kezemet szorongatja. Ez egy olyan tökéletes pillanat ami kevésszer adatik meg egy ember életében, ezért csak feküdtem ott és kiélveztem.

Apukája nyitott be a szobába, hogy szívesen hazavinne, ha az megfelel nekem. Igent mondtam és pár perccel később Balázzsal már az apukája kocsijában ültünk. Egész úton nem beszélgettünk csak a rádió szólt halkan és nyugodt csendben utaztuk végig azt a pár percet amennyi kocsival az idő a házunkig. Rövid puszival elköszöntem Balázstól és az apukájának, pedig intettem egyet mielőtt elhajtottak volna.

Mikor hazaérek boldogan ugrálok be az ajtón. A szüleim csak furcsán bámulnak rám, hogy most megőrültem-e vagy mi van velem egyáltalán.

Balázs szemszöge

Előreülök az anyósülésre, miután elköszöntem Petrától. Apa csendben elindítja az autót, de ez a csend nem tart túl sokáig.

- Ugye nem azért vagy vele, mert olyan, mint ő? - kérdezi apa szigorúan.

- Nem. - mondom komoran.

- Brigi nem a te hibád volt. - most már sokkal kedvesebb a hangja.

Tudtam, hogy a volt barátnőmre céloz. A barátnőmre aki meghalt.